A kocsi szó minden európai nyelvben előfordul; a németeknél „Kutsche”, franciáknál „coche”, spanyoloknál „koche”, olasznál „cocci”, angolnál „coach”, lengyelnél „kocz”, flamandnál „goetse”, svédnél „kush”, stb. Ennek az internacionális szónak hazáját történeti bizonyítékokkal is kimutathatjuk. A szó csak a 16. században fordul elő az európai művelt nyelvekben. Magyarországon már a 15.sz-ban közkeletű a „kochy” szó. Hermann Ottó: „ A magyar pásztorok nyelvkincse” című könyvében ezt írja róla: „ A kocsi szó, mint azt Cornides fejtegette, magyar szó, amely már a 15. században valószínűleg a komáromi Kocs községtől vette nevét, mely a magyar kocsigyártás székhelye volt.

II. Lajos 1523. évi decretumában a magyar törvénytárban a „kocsi” szónak előfordulásáról a következőket olvashatjuk:

„Ex constitutionibus in diaeta Budae pro festo beati Georgii martyris celebrata editis anno 1523 articuli.

Articulus 20.

Et quod nobiles sesseionis, per singula pariter insurgere, et advenire teneantur:

§. 1. Et non in Kocsi (prout plerique solent) sed exercituantium more, vel equites, vel pedites, út pugnare possint, venire sint obligati.

20. Cikkely.

Az egytelkes nemesek táborozók módjára lovasok, vagy gyalogosokkként menjenek a hadjáratba. És, hogy az egytelkes nemeseknek szintén fejenként kell felkelniök és kivonulniok.

1.      §. És nem kocsin (mint többen megszokták), hanem hogy harcolhassanak táborozók módjára, vagy lóháton, vagy gyalog kötelesek kivonulni.

Prónay Dezső báró az idézett törvénycikkből azt következteti: „hogy 1523-ban a kocsi használata már igen el volt terjedve és hogy az nem lehetett valami drága szerkezetű jármű, mert az egytelkes tehát a szegényebb nemes emberek is használták.

Cuspinianus János I. Miksa császár orvosa és tanácsosa, aki 1515 körül öt év alatt húszszor volt Magyarországon követ, azt írja, hogy midőn Miksa császár II. Ulászló és II. Lajos magyar királyokkal és Zsigmond lengyel királlyal találkozott: „Vehebantur multi (Hungarorum) in curribus illis velocibus quorum nomen est patria lingua „Kottchi” ( a magyarok közül sokan jöttek ama gyorsjárású szekereken, amelyeknek neve honi nyelven kocsi).

Az ősi magyar kocsifajtákból kifejlődött típusok:

Legelsőként a régi, magyar „Bőrös kocsi” –t mutatjuk be. Leírását Ecsedi dr. 1911-ben a következőképpen adja: „A debreceni lófogatok sorát a régi cívis pógár bürös kocsijával zárom be, amely ide s tova már kimegy a divatból. A kocsi a mai batár, debreceni cívis kiadásban. Képzeljünk el egy nagy batárt, melynek nincs ablaka, hanem egyöntetüen bőrrel van beborítva úgy, hogy még a kocsis a bőrtető alá esik. A kocsi a kocsis előtt nyitott. Hátul „bürös ülésen” ül a cívis civájával, vagy vendégével. Ha jó idő van, akkor a batár ablakának megfelelő részen kivágott bőrdarabot felgöngyölítik s felül megkötik, hogy széjjel láthassak a vidéken, ha pedig rossz idő van, leengedik. E kocsit két vagy három ló húzza sziltire.”

Ehhez a bőrös kocsihoz hasonló a „vásárhelyi kocsi” és az ennél valamivel könnyebb „dorozsmai kocsi” is.

Az alföldi kocsik között a legelterjedtebb a „monori kocsi” vagy „kőrösi kocsi”. Ezek népies kocsik voltak, de ezekből a ma már fel nem lelhető típusokból fejlődtek ki a magyar könnyű urasági kocsik.

Az urasági hajtó kocsik közül elsőként az „aszódi kocsi” mutatjuk be. Ezt a típust báró Podmaniczky Frigyes utasítására, tanácsa és irányítása szerint Csap nevű aszódi kocsi gyáros kezdte készíteni 1857-1860 között.

Magyar kocsik továbi fejlődésével a rugós homokfutók kerültek előtérbe. Ezek közül az „Esterházy” vagy „cseklészi” – kocsi egyike a legelőkelőbb s legstílusosabb kocsijainknak. Ennek a kocsinak az őse az 1830-as években általánosan használt, nyújtós, később fél (kereszt) rugóval is felszerelt magyar hajtókocsi, homokfutó volt. 1872-ben a cseklészi hitbizomány ura, gróf Esterházy Antal, Armbruster Antal cs. és kir. kocsi gyárost Bécsből Cseklészre hívatta és ősi típusú kocsiját –megtartván annak korbáját, üléseinek elhelyezését, saroglyáját – új, modern alváz alkalmazásával átépítette vele. 

Az „Esterházy” - kocsihoz a leghasonlóbb az ebből kialakult „Cziráky” –kocsi. Gróf Cziráky János átstilizálta az „Esterházy” – kocsit, jellegzetes szegletességét részben ívelt vonalakkal cserélte fel és könnyebb beszállhatás végett kivágatta az oldalát.

A következő két típus a "Cziráky" -kocsiból alakult ki, az egyik nehezebb, hosszabb, korbája az első kerekek aláfordulásának megkönnyítése érdekében kivágott, a másik már párnázatlan üléskerettel könnyű kivitelben készült; mindkét kocsi sárhányói az eredeti Cziráky-kocsival ellentétben íveltek.

Eredeti magyar kocsi a gróf Károlyi László –féle „Károlyi” vagy „fóthi” kocsi. Kissé alacsonyabb és bőrsaroglyával ellátott, de az előbbi kocsihoz nagyon hasonlatos a „csurgói” vagy „Károlyi József” –kocsi. 

Ezeknek az eredeti magyar hajtókocsiknak a bemutatóját a „gavallér” –kocsival fejezzük be.

Állítólag 1850 körül, Kölber budapesti kocsi gyáros által készített hintón utazott I. Ferenc József, akkor még osztrák császár 1857 május 28-án Debrecenből Csegére.

Debrecen  város díszfogatához a Kölber Testvéreknél 1916-ban Károly király koronázására egy nagyobb, régies, C rugókon, szíjazaton lógó, kétfelé eresztős hintót csináltatott. 

Ezt a hintót az 1999-es kecskeméti kettes-fogathajtó világbajnokságra a Budai & Fia Kocsiműhelyben restaurálták.